Tegnap még...

Tegnap még hospitáltam, minden bajom volt, de már szerencsére, eddig úgy néz ki, sem nem lesz lázam, sem kutyamód levert nem leszek. A tegnapi nap is úgy indult, hogy elmúlt az esti rossz közérzetem, hidegrázásom. Piacra mentünk ,mézért, mangalica zsírért, árvácska és saláta palántáért, na és némi gyümölcsér, mert anélkül nem élet az élet vitaminiában. A piacról menet betértünk pénzt költeni két multihoz is. Egyikhez azért, mert ez olcsóbb és jobb, a másikhoz meg, mert az olcsóbb. Nem szeretem a boltozást, azt hiszem, ilyenkor látszik is rajtam, nagy nyűg ez nekem. Nem tudom, mit szólnék, ha egyedül kellene csinálnom? Az ember jó dolgában azt sem tudja mi lenne igazán jó neki... Már, hazafelé éreztem, még sem lesz az állapotom egy igazi lakodalmas menet. Estére aztán a szarul létem csak fokozódott, hidegrázás és láz a vége. Tegnap éjszaka aztán, úgy isten igazából kiizzadtam, reggelre minden tapadt-ragadt rajtam. Deee, már sokkal jobban voltam. Végre! Muszáj is volt mert Mamka hivatalos volt Budapestre unoka vigyázóba, mert Mónika továbbképzésen van. Az állomásról hazafelé, már majdnem fütyörésztem. Mielőtt bárki is rosszra gondolna, nem a szalmaság 1 napos gyönyöre hatott rám villanyozólag, hanem , hogy végre vége a dögrovásnak, ahogy életem párja fogalmazott recésen cizellálva Izának telefonon. Szépen, nyugodtan, a magam tempójában telt az egész napom, nem szólt rám a házmester! :) Szerintem, férfitársaim ismerik ezt az érzést! Jóllehet, a női hölgyek sem lehetnek ezzel máskülönben. Iszom a csipke teát, vitaminokat szedek. Iddogálni azért most nem fogok, de majd alkalmasint ezt is pótoljuk! *** Amúgy, a bor előtt szeretek almát enni, nekem valahogyan kihozza a bukéját, az ízek harmóniája jobban érvényesül.