A mai fő dolog, Fifike varratszedése volt az állatorvosnál Kaposváron. Szegénykének, úgy egy hete el kellett távolítani a méhét, mert teljesen gyulladásban volt és fel is volt telve mindennel. Nagyon gyenge volt, lázas is volt, és nem is evett már. És , nem beszélve arról, hogy állandóan takarítani kellett Mamkának utána az előszobát mert hát nyomokat is hagyott maga után gyakorta. Egy szóval kipakolták szegényt, azóta teljesen rendbe jött. Eztán mentünk Panniért az óvodába és hazavittük. Büszke volt rá, hogy a hátsó ülésen Fifike mellett ülhetett és vigyázhatott rá. Imádja az állatokat. Látni kell, ahogy tudja őket gondozni, természetesen és magától értetődően... Iza, otthon várt már bennünket, mivel sajnos, pár hónapja megszűnt a munkahelye és azóta nem tudott még elhelyezkedni. szörnyű, hogy még egyetemi diplomával is ilyen megalázó helyzetben kell lenni. Beadja a jelentkezési papírokat, aztán semmi. Még a végén külföldre kell menniük, hogy megfelelő színvonalon megélhessenek. Hát itt tart az ország ma. Általános kilátástalanság, semmi jövőkép.
Amíg Iza távol volt, elment Balázsért és elvitte a délutáni edzésre, Pannikával játszottunk. Élvezte a kis bestia. Az udvaron áll még a trambulinjuk, ebbe kellett vele bemásznunk a nagyival együtt és ugrálni mászni, lovagolni, bukfencelnünk és a jó ég tudja mit nem kellett csinálnunk. Már kidöglöttünk rendesen, alig tudtunk kimenekülni, mert elzártra a kijáratot, oda feküdt, hogy ne tudjunk kimenni a ketrecből.
A fotó csak illusztráció, mert most nem fotóztam, aktívan közreműködtem az attrakcióban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése