Translate

2012. november 5., hétfő

November 2-án

Ma, és tegnap az udvari rendezkedésekkel, falevélgyűjtéssel és még ilyen hasonlókkal telt el. Ma pl. majd telítettem a komposztálót a cseresznyefáról lehullott levéllel, annyi volt.
Volt némi ezermesterkedésem , ugyanis lepottyant az egyik madárodu a nagy cserifáról,  majd mamkapajti kobakját tette rendbe. Nosza nekiláttam és némi javítgatás után már helyén is volt újra.
Igazából, nem is erről akarok írni pár sort, hanem az azt megelőző, november  másodikáról. Hogy miért is?
Két ok is adódik. Egyik, hogy halottak napja volt, erről mégis illik szólni, pár gondolatot. A másik apropót, Balázs születésnapja adta, ugyanis éppen ezen a napon lett a fiatalúr 7 éves.
A halottak napját, az azt megelőző mindenszentekkel kötik össze mostanában és általában többnaposra alakulnak ilyenkor az emlékezés teendői. Már, többször is gondolkoztam azon, miért nem emlékszem gyermekkoromból az efféle temetői gyertyagyujtogatásokra... Mert nem is volt ez akkoriban, divatos szóval szólva divat. Legalább is felénk és az én emlékeimben. De, mamka sem emlékszik vissza efféle temető akciókra.Tényleg! Ilyenkor, ha kimegyünk Igalba, édesanyám is velünk szokott tartani, de az utóbbi időben igen legyengült fizikailag, és alig tud már járni is, inkább csak bottal botorkál. Nem is szerettük volna terhelni egy újabb igénybevétellel, hiszen előtte nap azért kint voltak Pista öcsémmel. Egyébb iránt, esett az eső is elég szépen, dolgoztak is az ablaktörlő lapátok menet. Szóval nem jött ki mama, így egyből kimentünk és körbejártuk a pár sírt, ahol néhai szereteink nyugszanak. Néhány hirtelenfotó is készült, nem akartam ezzel időt fecsérelni, mert ugyan csepergőre váltott, és közben a járatunk végére már el is állt.
Még jó, hogy az ember, ha elhatároz valamit, nehezen halasztja el, mert induláskor morfondíroztam ezen. Mégis kimentünk, hiszen, ki tudja megmondani, a következő napok alkalmasabbak lesznek e ?
Visszafelé betértünk a szülői házba, és kicsit beszélgettünk, hiszen elég ritkán jutunk ki ide. Nem is időztünk soká, indultunk is hazafelé, illetve egyenesen Kaposvárra, mert szülinapi partira voltunk hivatalosak, ahogy már fent említettem is.
Itt voltak már a nászék is, és Márió növére, mire odaértünk. Balázs, ahogy beléptünk rögtön keresgélni kezdett a nagyi táskájában, hátha ott rejtezik az ajándéka. Aztán sor került, menetből az ajándékosztásra is, hiszen, ez a legfontosabb ilyenkor az ifjoncnak. Én fotóztam az eseményeket, hogy szoktam is, persze, játszottunk is ettől függetlenül mindkét gyerkőccel. Miután, jól kifotóztam magam, Balázs tetemre, illetve tatamira hívott a cselgáncsöltözékében, amit nem is volt hajlandó délutántól fogva levenni sem. Én , térdelő állásból, hogy mégis egyenlítsük a méret és erőviszonyokat. Előtte már a nagyit többször padlóra vitte, és én sem kerülhetem el a sorsomat gondoltam, és elé mentem a küzdelemnek.
Nem azért, de egy 7 éves fiú tud ám akkorát ütni és rúgni, hogy elég azt elviselni, ha muszály. :)) Azért én is meggyömöszöltem őkelmét, nehogymár azt higyje hogy! :) Előlről nem is volt gond, de mikor a hátamba kerül, na akkor kaptam rendesen! Jókat nyögtem is mellé, hogy hitelesebb legyen a szenvedésem, Balázs nagy megelégedésére.
Hú, de elszaladtam a betűvetésben, szónak szaporításában. Hát, ez az. Nehezen indulok be, és akkora a tehetetlenségem, hogy le kell fognom saját kezemet, hogy ölég már, ne tovább!
Na ez volt skacok! Evvót, Lányok! :))














4 megjegyzés:

  1. Miért zsörtölődsz magaddal? Már minden rendben van, és mi ezt tudtuk jól, hogy megcsinálod, csak valakinek meg kell penditeni, és mi Pipitérrel jó "zenészek" vagyunk.:)>3
    Nagyon hasznos, szép hétvégétek volt, amit valóban Bazsika születésnapja koronázott meg. Nagyon szép képeket csináltál, persze nem nehéz az Unokáidről szép sorozatot csinálni. A temetői képeknek hangulata van. Ehhez egy pár szót szeretnék hozzáfüzni. Irod Lacikám, hogy régen nem volt ez divat, vagy szokás. Tudod én ugy gondolom, hogy talán azért nem emlékeztek rá, mert hála Istennek, fiatalok voltatok és még nem voltak halottaitok, talán teljes volt a család, éltek a nagyszülők, rokonok. Ahogy öregszünk ugy sokasodnak a hozzátartozók sirjai, igy aztán a következő generációval igyekszünk ezeket a "szokásokat" megismertetni.:( Sajnos ez az élet rendje!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy zsörtölődök, kedves Zsókám! Ami azt illeti, jó vonós 4-esek lesztek, ha duplázódtok egyszer! :)) Igazából, nem is figyeltem fel a blog önálló időrendszerére, ezért is értetlenkedtem, mikor rákérdeztél a dologra. Köszönöm szépen, igyekeztem "jól" lefotózni őket, mi a látszat ellenére nem is olyan könnyű feladat. Itt, mindenki nyüzsög ezerrel, nem úgy mint egy felnőtt csoportképen, vagy netán a műteremben. Nekünk, 1 halottunk volt, a bátyám, ki mindössze egy napot élt csak. Ide, valóban ki szoktunk jönni, de egyéb hozzátartozóra nem emlékszem akkoriból. Gondolom, a nagyszüleimnek már volt több gyászolni valójuk... Igen , ahogy beljebb megyünk az élet mezsgyéjén, úgy szaporodnak a látogatni valók is!

      Törlés
  2. Rád találtam! Most már itt is leszek néha!
    Megváltozott már az ünnepek tartalma, sokszor nem is mutatja az eredeti apropót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halihó, kedves Lídia, vagyis Adelidke! :)) Aztán, hogy sikeredett ide tanánod kedveském? :) Fogadok, valaki által, netán segítségével!? :) A lénye, hogy kifürkészted a jó kis búvóhelyemet... Isten hozott, légy otthon, itthon! :)) Lidikém, már hogyne változna, hisz a változás az élet maga! Jól mondom? :)) Ahogy, déd, vagy nagyszüleink megriadnának a mai világtól, ha felébrednének, úgy bizony mi is így lennénk egykor, ha majd a valamelyik lemenőnk megidézne minket... :))

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...